Fürdőszoba-hangszórók, avagy cseppmentes élvezetek

Fürdőszoba-hangszórók, avagy cseppmentes élvezetek

Ha valaki nem elégszik meg a borotválkozás vagy hátmosás közben önmagának előadott zeneszámmal, vagy csillapíthatatlan híréhsége egy pillanatig nem engedi csendben maradni, kénytelen a fürdőszobába is bevezetni a hifi hangját.

A fürdőszoba, mint akusztikus lehallgató környezet, több, a lakószobákban - jogosan - elhanyagolt követelményt támaszt a zene-reprodukáló berendezések elé. Legszembetűnőbb különbség a két helyiség között a víz és a pára jelenléte, mely alapvetően meghatározza az alkalmazható berendezések körét. A leggyakrabban használt elektronikák (erősítő, rádió, CD-játszó) teljesen védtelen a párával szemben, így mindenképpen azt javasoljuk, hogy ezek egy száraz helyiségbe kerüljenek. Ügyesen eldugott vezetékezéssel akár a nappaliból elvezethetők az elektromos jelek, de hosszú (10-30m) kábel esetén gondoljanak a megnövekedő ellenállásra is, ezért minimum 2,5 mm2-es keresztmetszetű, vagy még inkább 4-es vezetőt javasolunk. Optimális megoldásként a sok erősítőn, receiveren megtalálható „B” hangszórócsoport használata kínálkozik, ha ez nem áll rendelkezésre, megoldható a fő hangszórókkal sorosan vagy párhuzamosan kötött második pár hangszóró is, bár ez utóbbi esetben a megváltozott impedancia és teljesítményviszonyok feltérképezéséhez mindenképpen szakembert kell segítségül hívni.

Ha a jel már bejutott a fürdőszobába, akkor azt már csak meg kell szólaltatnunk. A boltokban kapható hangfalak 99%-a azonban felépítésénél, anyagainál fogva alkalmatlan hosszabb távra gondolva – havonta cserélgetni pedig nem éppen költségkímélő megoldás. A klimatikus megpróbáltatásokat többé-kevésbé túlélő hangdobozokat néhány egyszerű szempont figyelembevételével magunk is kiválaszthatjuk, ennél pontosabb információkat csak a gyártó ajánlásaiból szerezhetünk.

A doboz anyaga és jellege legtöbbször azonnal elárulja rendeltetési helyét, hisz a fa (pozdorja, MDF, stb.) rövid időn belül megszívja magát, elvetemedik, és ledobja magáról a felületi réteget. Marad tehát a ritkábban alkalmazott műanyag, mely vélhetően nem pánikol be egy zuhany látványától. Ugyanilyen fontos, hogy a doboz teljesen zárt legyen, hisz belül forrasztások, vezetékek, különféle alkatrészek találhatók, nem éppen vízállóságukról elhíresülve.

A hangdobozok legfontosabb elemei maguk a hangszórók, melyeket legtöbbször a membránjuknál támad meg a nedvesség. A jó öreg, mai napig is eredményesen használt papír esetünkben nem jó választás, de legalább ilyen fontos a szél (habszivacs kizárva) és a középen található domború, porvédőnek nevezett bigyó – mindnek műanyagból vagy gumiból kell készülnie. A hangszórók hátulról is támadhatók, de a közé épített zárt doboz segít megóvni az érzékeny részeket.

Esztétikusabb, de merészebb megoldás a falba vagy az álmennyezetbe építhető süllyesztett kivitelű hangszóró, melyek kizárólag az újonnan épülő vagy lakásfelújításnak „áldozatul eső” fürdőszobánál jöhetnek szóba – az ilyen célra árult hangszórókat egy ujjunkon meg tudjuk számolni!

A másik, gyakran figyelmen kívül hagyott különbség a lakó- és fürdőszobák között az alaposan eltérő akusztikai viszonyokban keresendő. A többnyire síkokkal határolt, minimális hangelnyelő anyagot tartalmazó termek nem tartoznak a hangosítási szakemberek kedvencei közé. Legtöbbször visszhangos, rövid utórezgési idejű, csengő-bongó helyiségek, a beszédérthetőség pedig kritikán aluli bennük. Általános érvényű jó tanácsként csak azt tudjuk javasolni, hogy próbáljanak meg minél több, inkább kisebb és halkabb hangszórót elhelyezni odabenn, az így kialakuló diffúz hangtér még mindig sokkal jobb, mint az egy hangos által keltett fülsértő borzalom. Hogy a rossz hangszigetelés miatt hallótávolságban elhelyezkedő szomszédoknak mi a kedvenc műfajuk, azt már Önöknek kell kipuhatolniuk, de szinte bizonyos, hogy mind Bach, mind a Beatles jobban fog tetszeni nekik, mint a tükörnek elővezetett „ O, sole mio”…